Családtörténet és színes szakmai életút is ötvöződik Erdei László professzor új kötetében. A szerző az interjúban beszél az emlékezetet kiegészítő forrásokról, és arról, miért nehéz kiadót találni egy ilyen műfajú könyvhöz.

Naplót, természetjárásról, kirándulásokról ifjúkoromban vezettem, ezek mai napig megvannak. Később, amikor már a kutatóintézetben dolgoztam, családot alapítottam, naplót nem vezettem Külföldi útjaim alkalmával részletes, heti levelezést folytattam, ezek szintén megmaradtak, és alkalmanként 3-4-vagy több oldalon keresztül, híven számolnak be a napi eseményekről. Természetesen olvastam az illető ország történelméről, szokásairól, melyeket magam is tapasztalhattam, követtem a hazai és a helyi napi sajtón az eseményeket. Időnként történelmi jelentőségű események értek külföldön. Így például Bulgáriában az 1968-as bevonulás Csehszlovákiába, Japánban az itthoni rendszerváltás előzményei, a császár halála és a magyar „államelnök”, az Elnöki Tanács Elnöke, intézetem igazgatója, Straub F. Brunó részvétele a temetésen, vagy Kuvaitban az iraki háború utáni évek. Egyéb, jól alkalmazható, megbízható források voltak a nemzetközi együttműködésekről, pályázatokról, a NATO munkámról szóló jelentések és azokkal összefüggő dokumentumok (Brüsszeltől Brüsszelig című fejezet). Nagy részük a tanszéki irattárban vagy a dolgozószobám polcain rendelkezésre álltak/állnak. Több naplóm nincs, csak amiből szemezgettem, a munkám, család mellett már nem vezettem naplót. A levelezés talán még van.

A teljes interjú a Könyv Guru oldalon olvasható.