Hogyan idézi fel egy házaspár fél évszázaddal korábbi jegyességének történetét, és miért dönt úgy, hogy egykori leveleik, és szerelmüknek ezekből kibontakozó története mások érdeklődésére is számot tarthat? Könyv Guru készített interjút a Katonaévek 1965-1968 című kötet szerzőpárosával, Tóth Györggyel és feleségével, Marikával.

Marika: Engem két dolog kavart fel. Az egyik, amikor a szüleimről írok. Nem ilyen képet őriztem róluk. Édesanyám magamra hagyott, amikor az esküvőmre készülődtem. Úgy éreztem nem osztozik a boldogságomban. Haragudtam ezért rá. Édesapám pedig kitagadott a végrendeletében. Ezek a negatív képek maradtak meg bennem. A leveleket olvasva szembesültem azzal, hogy valójában nem olyanok voltak, mint amilyen képet őrzök róluk. Bevallom nagy boldogság volt rájuk találni. Lelkiismeret furdalásom lett, hogy hagytam ezt az énjüket feledésbe merülni.

Ami még nagyon felkavart, hogy akkor értettem meg, hogy Gyuri milyen sokat szenvedett a megaláztatások miatt. Nem számoltam meg, hányszor volt beteg. Azt hiszem, azt könnyebb lenne összeadni, hogy mikor nem. Ezeknek a testi betegségeknek a lelki nyomás volt az oka, amit naponta át kellett élnie. Nekem sem volt sok eszközöm ahhoz, hogy kellő vigaszt tudtam volna nyújtani neki. Nem lehetett tudni, hogy mikor cenzúrázzák a leveleket. Így maradtak a frázisok, és az állandó leszidások, melyek nyilvánvalóan nem hatékony módszerek. Talán hárítottam is a problémákat, mert ha nem ezt tettem volna, akkor én is összeomlok.

György: Talán a megaláztatások voltak a legfelkavaróbbak, melyeket újra éltem a levelek olvasása közben. A Magvető Könyvkiadóból délután munkámból hazamentem és másnap délután egy Mezőkövesd melletti barakkban kellett szalmazsákot tömnöm szalmával ahhoz, hogy este lefekhessek. Vagy: bevonulásom előtti napokban Tersánszky Jenő rekedtes hangját hallhattam élőben saját gitárkíséretével a déli pályaudvar felett lakásában, Csanádi Imre és Mátyás Ferenc költő kollégáim társaságában. Egy pár nap múlva meg az éjféli órákban elmélkedtem egy öt méter hosszú latrina akácfa rúdjába kapaszkodva, amit a megérkezésünk napján ásattak meg velünk szükségleteink elvégzésére, hogy mi végett jöttünk-e világra, tulajdonképpen halálunk után mit hagyunk magunk után. Egyáltalán csoda, hogy a katonaságot túléltem. Még a közelemben lezuhant repülőgép is elkerült, pedig történhetett volna másként is. Újraolvasva, felkavartak azok az intim levélrészletek, amik kimaradtak a könyvből. Az örökre a mi kettőnk titka maradt. A könyv elkészítésekor nem erre tettük a hangsúlyt, hanem annak a kornak a bemutatására.

A teljes interjú a Könyv Guru portálon olvasható.